Ha bántottak és némán tűrsz és szenvedsz, vagy újra meg újra megkérdezed magadtól "miért éppen én" és "miért velem történt", de csak azt válaszolod, hogy nem érdemelted meg, akkor tönkre fogsz menni.
Aki megbocsát, az leteszi a terhet.
Az tőled függ, hogy ezt meg is mondod, vagy csak magadban eldöntöd. A
megbocsátás mindenképpen megkönnyebbülés, de nem vakság. Ez nem jelenti
azt, hogy te nem emlékszel, de a másikra teszed a terhet, illetve
megérted, hogy ő ilyen, ezt tette.
Hidd el azonban, hogy az idő mindenkit változtat, és éppen ezért, máskor, más körülmények között, nem biztos, hogy megtörténik.
Igen a körülmények, az adott pillanat nagyon fontos. Amikor valaki nem tudja okát adni tettének, vélhetően igazat mond.
Tudatosság, ösztönösség
Érdekesség,
hogy míg a tudatos gondolatokhoz, különösen azok megfogalmazásához
másodpercek, percek kellenek, addig egy ösztönös tettet, például
menekülést az agy a másodperc töredéke alatt eldönti és cselekvésre
ösztönöz. Ez kell a túléléshez, de amikor valamit látszólag ok nélkül
teszünk, azt is valami hasonló rugó mozgatja, olyan tudatalatti, olyan
bevésődött ősi tapasztalás, amit nem tudunk pontosan megfogalmazni.
Negatív élmény feldolgozása
De térjünk vissza a megbocsátáshoz, illetve egy negatív élmény feldolgozásához.
Első lépcső, az élmény átélése után
- Teljesen normális, hogy haragszunk, hogy megbántva érezzük magunkat, sírunk, kérdezünk, és nem kapunk számunkra megnyugtató választ, de ez nem tarthat örökké a saját érdekünkben.
Gondolkozzunk, hogy miért történt, ami történt
- próbáljuk meg a másik helyzetébe képzelni magunkat, ami nem könnyű
- próbáljuk meg összeszedni és ha lehet megérteni az ő szempontjait
- próbáljuk meg az akkori helyzetet feltérképezni, hogy milyen gondok voltak akkor aktuálisak, mikre kellett figyelni, volt-e valamilyen alapfeszültség, ami rejtett volt, de utólag megfogalmazható
- tegyünk különbséget a férfi és női attitűd, fontossági sorrend, viselkedési formák között, és nézzük kicsit a másik szemével, hogy mi történt
Miért teszem?
Olvastam
egyszer egy tanulmányban, hogy a legjószándékúbb és
leg-gyermekszeretőbb tanár is csinál olyat a gyerekekkel tudat alatt,
hogy amikor fáradt és nagyon másra szeretne koncentrálni, akkor egy
egészen egyszerű kérést sem teljesít azonnal, pedig ő maga is így járna a
legjobban, hanem hatalmával "visszaélve" megváratja a másikat.
Ha
nagyon magunkba nézünk, akkor vélhetően ehhez hasonlót magunk is
csináltunk, és utólag már látjuk, hogy esetleg nem sok értelme volt, de
akkor "így esett jól".
Arra kell vigyázni, hogy ez ne váljon szokássá, vagy játszmává, mert akkor tönkreteheti a környezet hangulatát.
Aki népszerű, az nem biztos, hogy barát is
Olvastam
egy szociogram értékelést, melyet egy osztályközösségben csináltak.
Ebben volt egy fiú, aki a társai szerint rendkívül segítőkész, jó
szándékú, okos, humoros, talpraesett, kedélyes, de mégsem került a
közkedvelt társak közé, mert olyan élesen és bántóan kritizál mindenkit,
hogy ez a tulajdonsága az összes jó tulajdonságát háttérbe szorította.
Nem volt könnyű neki szembesülnie azzal, hogy nem mindenki értékeli
szókimondását.
Tények tőmondatokban
Próbáljuk megfogalmazni a tényeket, teljesen érzelmek nélkül, tőmondatokban, időrendi sorrendben.
Tanártovábbképzéseken tanítjuk ezt a technikát és még a tanároknak is gondot okoz.
Mutatok egy példát:
Andi
titokban kölcsön adja apja féltett CD-jét Kati barátnőjének másolásra.
Kati másnap visszaadja a CD-t, de otthon kiderül, hogy a CD megsérült
és használhatatlan.
Tények:
- Andi kölcsön adta apja CD-jét.
- Apja ezt nem tudta.
- Kati lemásolta és visszaadta.
- A CD sérült.
- Kati nem mondta meg, hogy a CD sérült.
- Andi otthon vette észre, hogy a CD sérült.
Érzelmek:
Kati
- Kati tudja, hogy a CD sérült és fél, hogy mi fog történni, ha Andi észreveszi.
- Kati nem őszinte, tulajdonképpen becsapja Andit azzal, hogy nem szól neki a CD állapotáról.
Andi
- Amikor észreveszi, hogy a CD használhatatlan megijed,
- fél apja reagálásától,
- sajnálja, hogy odaadta a CD-t,
- csalódott Katiban,
- haragszik Katira
Az
ösztönök diktálta megoldást, hogy a két lány megtépi egymást és örökre
összeveszik, most nem taglaljuk, hanem egy olyan megoldást ajánlunk, ami
megőrzi a barátságot.
Andi másnap négyszemközt megkérdezi Katit, hogy miért nem mondta meg, hogy a CD tönkre ment.
Ha
köztük a légkör őszinte, és már tanulták a fenti módszert, akkor Kati
elmondja, hogy félt, de nagyon rosszul érzi magát tegnap óta, mert arra
gondolt, hogy mi történik otthon Andival.
Mivel
a CD nem pótolható, elhatározzák, hogy együtt állnak Andi apja elé,
hogy elmondják a történteket és Kati lemásolja a saját CD-jét és így a
másolt CD-ét apa tudja hallgatni.
Mi történt:
Megbeszélték a történteket, és közösen vállalják a felelősséget.
Összefoglalás
Természetesen ennél sokkal összetettebb problémák is vannak az életben, de aki a kicsi gondoknál megtanulja
- szétválasztani a tényeket és az érzelmeket,
- bele tud kicsit lépni a másik cipőjébe,
- végig tudja gondolni és értékelni az aktuális helyzetet,
az könnyebben talál megoldást a bonyolult helyzetekben és könnyebben megbocsát.
