Kedves Ide tévedő vagy tudatosan minket kereső, szeretném, ha feltennéd kérdéseidet, elmondanád ötleteidet, megosztanád a téged foglalkoztató eseteket ...
Azért vagyunk, hogy segítsünk előre nézni - közösen gondolkodni, mivel mi sem tudunk egzakt megoldásokat adni.
Engem jelenleg legjobban az foglalkoztat, hogyan lehet érdekes foglalkozást tartani 0 motiváltságú teljesen szétszórt és fegyelmezetlen csoporttal.
Kipróbáltam már néhány dolgot, de a múlt héten, talán a front miatt két teljesen használhatatlan csoporttal volt dolgom. Éppen ezért járatom az agyam, hogy vajon nekik mi kellene ahhoz, hogy érdeklődjenek egy kicsit...
Passzív, de hall, majd figyel, majd bekapcsolódik...
Volt egy nagyon halvány sikerélményem, amikor két olyan lány kapcsolódott a munkához, akik előtte teljesen elzárkóztak és passzívak voltak, szerencsémre csendben. Éppen ezért nem akarva is hallották miről beszélünk és mivel volt véleményük, először bekiabálták, utána bár a körön kívül, de ők is részt vettek a munkában, ami azért nagyon felszínes és szakadozott volt.
Hangoskodó a csoportban
A másik csoportban azonban volt egy hangoskodó, akivel nem lehetett szót érteni, így az ő állandó értelmetlen, témához nem kapcsolódó bekiabálása mellet kellett azzal próbálkozni, hogy a többi unatkozó, passzív, kedvetlen gyereket aktivitásra bírjam.
Láthatóan megszokták és közömbösen tűrték a hangoskodást.
Végül három lány és egy fiú elkezdett írni, rajzolni, beszélgetni a felvetett témáról - megvolt a jó indulat, a szint nagyon alacsony és az érdeklődés az iránt, hogy lehetne-e jobban vagy tovább csinálni a feladatot zéró.
Azért elégedett, mert nincs igénye többre - hogyan inspiráljuk?
Elégedett magával, hogy megcsinálta és persze bennem is van halvány öröm, hogy megmozdult, de nem kíváncsi, nem kíván fejlődni, elégedett.
Nincs kérdése és nem tud a feltett igen egyszerű kérdésre válaszolni, de nem is érdekli a válasz.
Soha ne add fel - keresem azt a pontot, ahol még van mit megmozdítani vagy magot elvetni
Szóval ilyen szintről kellene indítani a motivációt, inspirálni és valahogy megkeresni bennük azt a képességet, ami kedvükre van és fejleszthető óvatosan, hogy ne únja meg, ne hagyja abba.
Hiszem, hogy minden gyerek érték és sok lehetőséggel jön a világra, ami sajnos apránként elveszik, ha veszni hagyjuk.
Azt keresem, hogy hogyan lehet megtalálni azt a pontot, ami még érzékeny a kihívásokra és örömmel tölti el a meg tudom csinálni érzése.
A TudomMitTeszek Program azért fejlődik folyamatosan, mert a kihívásokra megpróbál válaszolni.
